V. fejezet

- Hailey -

 Kinyitotta az ajtót és előreengedett. 
Lementem a lépcsőkön Shawnnal a nyomomban. A legalsó lépcsőfok előtt megálltam, és ránéztem. 
lejöhetnél a többiekhez vacsorázni... Többiek alatt kit is kell értenem? Vajon az összes többi Blackout-tag ott van bent...? 
 Kicsit előrehajoltam hogy ellássak a bejárati ajtóval szemben lévő szobára. Egy asztalt láttam középen, de mást nem, csak a hangokat hallottam amik kiszűrődtek. Egyértelműen fiúhangok voltak. Akkor tényleg...?
 - Nyugi, nem téged eszünk meg. - jelent meg egy féloldalas mosoly az arcán, majd megérintette mindkét vállamat, és kissé előretolt, hogy megindítson. 
Hitelen elengedett, mintha eszébe jutott volna valami olyasmi, hogy nem szeretem ha hozzám ér. Igazából, tényleg furcsa érzésem lett az érintésétől, de nem azért mert féltem tőle. Tőle biztos nem. 
 Beléptem a szobába, ami látszólag egy étkező volt. Meg nappali. Egyben. Jobb oldalon egy nekem háttal álló hosszú kanapé volt, előtte egy nagy ... valami. Ami hasonlított egy tévére, de biztosan nem az volt. 
 Előttem egy hosszú étkezőasztal volt tele kajával, a bal oldalon pedig egy bárpult kinézetű konyha. Vagy olyasmi. Szóval ez volt az étkező-konyha-nappali. A pulton Nate támaszkodott, és nem épp barátságos pillantásokat vetett felém. A pult másik oldalán lévő egyik széken egy másik srác ült. Ő volt a teletetovált felsőtestű srác, csakúgy mint a borítón: félmeztelenül. Mondjuk, volt mit mutogatnia. Kicsit hosszúkás feje, felállított barna haja és erős vonású állkapocscsontja volt. Meg fültágítója és orrpiercingje, a szemöldökétől a bal szemén át, egészen a szájáig pedig végighúzódott egy beforrt seb. Ez volt az egyetlen dolog, amitől nem nézett ki pont ugyanúgy, mint a lemezborítón mosolyogva.
 Tetőtől-talpig végignézett rajtam, majd kifejezéstelen arccal a mögöttem álló Shawn-ra nézett. 
 - Heló. - intettem.
Elmosolyodott, felállt és megindult felém. 
 - Zane. Zane Howell. - nyújtotta felém a kezét. 
 - Hailey. - fogtam meg a kezét mosolyogva. 
 - Megleszünk, szimpi vagy. - bólogatott még mindig vigyorogva. 
 - Köszi. - mondtam kissé szemöldökráncolva.
 Elengedte a kezemet, majd elindult a kanapé felé, út közben pedig vállon veregette Shawn-t, mire ő furán nézett rá. Zane csípőre tett kézzel megállt pár másodpercre a kanapé mellett, majd ráugrott. Ahogy ráesett, megértettem mi célja volt. 
 - Ááá! Hagyjál már, hány kiló vagy te barom? - hallottam egy másik hangot, Zane röhögése mellett. 
 - Hát, tudod, a hasizmok. - állt fel önelégült képpel és összefont karokkal Zane. 
 - Az, persze... - röhögött a másik hang is. 
 - Kelj már fel! 
 - Ébren vagyok. 
 - Akkor állj fel. - forgatta a szemeit Zane. 
 - Mer'? - kérdezte a másik valaki, de Zane ijesztő pillantásától a választ meg sem várva felállt. Én is felpattantam volna. 
 Nyújtózkodva, pislogások közepette nézett végig a szobán. Hosszú, barna rasztahaja, napbarnított bőre és modell-arca volt.
 - Még nincs is kaja. - közölte ismét Zane-re pillantva, mire az felsóhajtott.
 - Nézzél körbe még egyszer. - bólogatott lenéző pillantással az arcán, amitől megjelent egy halvány mosoly az arcomon.
 A raszta-srác ismét körbenézett, és most megakadt rajtam a szeme. A szemöldökeit ráncolva rám mutatott egyik ujjával, aztán ismét Zane-re, majd a mellettem álló Shawn-ra nézett.
 - Ő ki? - kérdezte. 
 - Hailey. - válaszoltam én, mielőtt még más megszólalhatott volna. Untam, hogy itt mindenki hülyének és némának néz. 
 - Aha. - bólintott, majd elindult felém. - Jared. - kacsintott, miközben elsétált mellettem, majd leült az egyik székre az asztal mellett.
 Ekkor a mellettem álló Shawn hirtelen előrerándult, amitől kicsit megijedtem. Egy tejfölszőke hajú srác ugrott neki hátulról, a folyosó felől. 
 - Á, szia Cory. - mondta Shawn, amikor már túl volt a szívrohamon. 
 - Csá. - köszönt neki nevetve a másik srác, aki ezek szerint Cory volt. Próbáltam memorizálni a neveket. - Szia, te ki vagy? - mosolygott rám is. 
 - Szia, Hailey. - fogtam kezet vele is. Csak most figyeltem meg, hogy nagyon világos kék szemei voltak. Szinte szürkék.
 - Örültem. - mondta őszintén mosolyogva, majd a raszta-srác... vagyis, Jared példáját követve ő is leült az egyik székre. 
 Szuper, ötből négy szimpatizál velem. Ezt elég jó eredménynek tartottam. 
 Shawn-ra néztem, aki rám mosolygott, majd mutatta hogy üljek le valahova. Így is tettem, leültem Cory mellé, Shawn pedig mellém.  
 Nate még mindig a konyhapultot támasztotta, és engem nézett. 
 - Ülj már le. - szólt rá Zane, a tetovált-srác, mire szó nélkül elindult az asztal felé, és leült Zane mellé. 
 Előttem Jared ült, mellette pedig a másik két fiú. 
Ők tényleg ők voltak. Több, mint fura volt a helyzet.  él éve a halálhírüktől hangos a sajtó, most pedig itt ülnek velem egy asztalnál.
 Amikor nagyjából túltettem magamat ezen, én is hozzáláttam a vacsorázáshoz. Az ételek normálisak voltak; kenyér, felvágottak, zöldségek, sajt, ilyesmik. Ezek voltak talán az első dolgok, amiket normálisnak tudtam titulálni.
 - Na szóval, Hailey. - szólalt meg Jared. - Te honnan-valósi vagy? - kaptam meg azt a kérdést, ami után Nate úgy bepipult. Féltem az esetleges ismétlődéstől, de őszintén válaszoltam. 
 - Santa Monica... - mondtam halkan, mire nem maradt el a várt hatás.
Shawn-on kívül az összes srác abbahagyta a rágást, vgy amit épp' csinált és megdöbbenve engem bámult. Nate mondjuk inkább lesajnálóan nézett rám, de ettől eltekintettem.
 - Nem, nem úgy. Hanem most, amióta itt lent vagy. - javította ki magát Jared. 
 - Én, nem... élek itt. - mondtam kissé szaggatottan, mire a fiúk még jobban elképedtek. 
 - He? - nézett Cory Shawn-ra, mire ő is megszólalt:
 - Oké. - sóhajtott fel. - Hailey nem... itteni. hanem fenti. - mutatott a plafon felé. 
 - És ő még nem...? - kérdezte Zane.
 - Nem. Lehet hogy nem is lesz olyan. - rázta meg a fejét Shawn. 
Megint ott  tartottunk, hogy nem értettem semmit.
 - Ezt hogy érted? Visszaviszed, vagy mi? - nézett rám Cory.
 - Attól függ mit fog akarni. - vetett felém egy óvatos pillantást Shawn, mire értetlenül néztem rá, majd körbe az asztalnál ülőkön. - Majd megbeszéljük. - mondta, amikor ismét ránéztem. 
 Ezután pár perces csönd állt be, és biztos voltam benne, hogy most mindenki fejében én vagyok a téma. Most akkor a többiek is utálnak, vagy mi...?
 - Ti most jártok? - hajolt előre a csendet megtörve a mellettem ülő Cory, hogy Shawn-t is lássa, mire majdnem félrenyeltem egy falatot. 
 - Nem. - mosolygott rá Shawn. 
 - Aha, jó. Persze. - hunyorgott Cory mosolyogva.
 - Tényleg nem. - mondtam én is, félig visszatartott mosollyal . - Pár órája még nem is ismertük egymást. 
 Nate egy "cöhh"-szerű, lenéző hangot adott ki véleményképp, mire Shawn félrebillentve a fejét, szúrós pillantással ránézett. 
 - Most mi bajod? 
 - Semmi. - mosolygott féloldalasan a fekete hajú fiú. Ekkor már mind őt néztük. - Nem is ismered, de megmented és ide is hozod. 
 - Talán zavar? - váltott kicsit keményebb hangnemre Shawn. 
 - Nem, dehogy. - vonta meg a vállát Nate. - De ez is biztos csak egy rajongó. 
 Úgy beszélt rólam, hogy közben felém sem nézett. Kezdett nagyon zavaró lenni a helyzet. 
 - Nate... - szólalt meg most a mellette ülő Zane. - A nevünket sem tudta. 
 - Jó színész. - vonta meg ismét a vállát. 
 - Oké, most állj le, jó? - nézett rá a lehető legszúrósabb pillantással Shawn, mire Nate arcáról letörlődött a lenéző mosoly. - Komolyan nem értem mi bajod van, de legalább próbáld meg moderálni magadat! 
 Pár pillanatig farkasszemet néztek, majd Nate ismét elmosolyodott, és még mindig Shawnt követve a tekintetével felállt, majd megfordult és elment. 
 - Ne is foglalkozz vele. - fogta meg a vállamat Cory. Biztatóan mosolygott. Aha, ő még bír. 
 - Tudod, neki ez már a második élete. - szólalt meg Jared is. - Egyszer már meghalt, és új életében még nagyobb barom mint azelőtt volt. - röhögött. 
 - Hogyhogy meghalt...? - kérdeztem. 
 - Hát, tudod. - mondta, majd mivel nem mondtam semmit, újból megszólalt. - Aha, nem tudod. Baleset még megvan...? - nézett rám kérdőn. -Gondolom újságot olvasol, és az kicsit tele van velünk meg a repülőnkkel, szóval...
 - Igen, arról tudok. 
 - Na, oké. Szóval valahol itt a közelben volt, és az itt élőnk mentettek meg minket. pont valami tengeri-túra vagy mittudoménhogymi volt, és kábé a fejükre zuhantunk. - mondta mosolyogva. Azért, furcsa, hogy erről a dologról ilyen vidáman tud beszélni. - Nate meghalt, és újraélesztették. Vagy mit csinálnak itt. - vonta meg a vállát. 
 - Zane meg sebhelyesarcú lett. - röhögött mellettem Cory. 
 - Ja, lefejelt valami kiálló szart. - szólalt meg újból Jared. 
 - Most miért, szerintem tök menő. - mutatott Zane az arcán végighúzódó, sötét csíkra. - Úgy néz ki mintha tetkó lenne. - vonta meg a vállát mosolyogva.
 - Mondjuk ja. - helyeselt Cory is. - Neked már úgyis mindegy, több a bőrödön a tinta mint a... mint a bőr. - mondta vigyorogva, mire mind elröhögtük magunkat. 
 - Amúgy meg nem sokon múlt hogy mind megfulladjunk. - szólalt meg Shawn is. De nagyobb bajok nem lettek, csak karcolások meg ilyesmik. Nekem a medencecsontomon van egy sebem.
 - Corynak meg súlyosbodott az agykárosodása. - röhögött Jared, mire Cory fejbedobta egy szelet kenyérrel.

 Vacsora után még vagy negyed órát beszélgettünk. Nagyon jó fejek mind a hárman. Meg persze Shawn is, de erre már előbb rájöttem. Egyedül a Nate-tel való kapcsolatom nem túl fényes egyelőre, de remélem hogy ez még változhat. 
 Először Jared ment fel a szobájába, miután közölte hogy még álmos, hiába aludta végig a délutánt. 
Ezután még beszélgettem egy kicsit a srácokkal, majd elköszöntem és én is felmentem, Shawn szobájába. 
 Nate pont kijött a második emeleti fürdőből, és kis híján összeütköztünk, de mindössze egy lenéző pillantást kaptam. 


- Shawn - 

 Ahogy Hailey felment, a srácok azonnal átváltottak a vele kapcsolatos témára. 
 - Ugye nem fogod visszavinni? - kérdezte Cory suttogva. 
 - De. Ha azt akarja akkor igen. 
 - Na és mégis hogyan? Tudod hogy nem fogják felengedni.
 - Megoldanám. - vontam meg a vállam, bár ebben még én magam sem voltam biztos.
 - Aranyos csaj. - szólalt meg Zane is. 
 - Az. - bólogatott Cory is. 
 - Tudom. - mosolyodtam el. 
 - Ő az a csaj...? - kérdezte Zane, mire óvatosan bólintottam egyet. 
 - Hű. - maradt tátva Cory szája. - Akkor nehogy felvidd te hülye!
 - De fel fogom, ha akarja. És biztosan akarni fogja. Le sem hoztam volna hogyha nem... - a mondat végét elharaptam, mivel Nate jelent meg a lépcső aljában. 
 - Felőlem nyugodtan folytassátok. - mondta lesajnáló hangon, majd elvett egy üdítőt az asztalról és távozott. 
 - Szóval, valami barmok üldözték. Bekerítették, ő meg beleugrott a vízbe. - mondtam az eddiginél is halkabban, mire mindketten kerek szemekkel néztek rám. - Először nem is gondoltam rá hogy ide hozom. Csak ki akartam vinni egy messzebbi partra, de beverte a fejét egy sziklába. Fel meg nem mehettem, mert egy kórházban van annyi ember hogy legalább valaki felismerjen. 
 - Figyelj, akkor, ha jól értem, - kezdte fél perces hallgatás után Zane - ,ha nem vagy ott, meghalt volna. Ugye? - tárta szét a karját. 
 - Igen. 
 - Szóval, most ahelyett, hogy meghalt, új életet kezd, itt lent. Esetleg veled, Rómeó. - mutatott rám. 
Tényleg jól hangzott ez így számomra, de neki biztosan nem tetszett volna. Sőt... Reménytelen.
 - Most mi van? Örüljél már, Zane-nek tök igaza van! - fogta meg a vállamat Cory. - Figy, hónapok óta majdnem minden nap kimész azokhoz a mólókhoz, hátha megint kimegy ő is. Most meg itt van. És ha jól sejtem a te szobádban, miután te megmentetted. Mi is tökre bírjuk már most, szóval áldásom rátok. - állt fel az asztaltól mosolyogva. 
 Én is elmosolyodtam, de biztos voltam benne, hogy békén fogom hagyni Hailey-t. Az is elég, hogy ennyire közel van hozzám.
 - Nate-tel meg ne törődj, majd megnyugszik. - mondta Zane is, miután ő is felállt a székéről. - Tudod hogy majdnem minden zavarja ami a külvilággal kapcsolatos.  


- Hailey -  

 Amíg Shawn még lent beszélgetett, tovább nézegettem az óriási lemezgyűjteményét, és még jobban körülnéztem a szobájában. Az íróasztalán több papír is volt, köztük egy csomó gyönyörű rajz is. Hangszerekről, a többi srácról, tájképek, egy-két kép híres helyekről, mint például az Eiffel-torony, a Szabadság Szobor vagy a Time Square. Shawn profi rajzoló volt. 
 Épp' a rajzait tanulmányoztam az ágyán hason fekve, amikor benyitott a szobába. 
 - Szia. - mosolyogtam rá. 
Azt hiszem teljesen abban a tudatban volt, hogy félek tőle, ezért elhatároztam, hogy a lehető legbarátságosabban fogok vele viselkedni. Hiába nem értettem még mindig sok dolgot, az biztos volt, hogy jelenleg ő az a személy, kiben a legjobban bízhatok. 
 - Szia. - köszönt vissza, majd óvatosan leült mellém az ágyra.
 - Ezeket te rajzoltad? - mutattam az előttem szétterülő rajzokra. 
 - Aha. Elég sokat unatkozom, és olyankor rajzolok vagy festek. - mondta szerényen mosolyogva.
 Így, közelebbről megnézve nagyon szép szemei voltak. Volt bennük barna, zöld, sárga és még egy kicsi kék szín is.  
 - Nagyon szépek. - mosolyogtam rá, amitől kicsit szélesebb lett a mosolya. - A lemezeidet is végignéztem. - mutattam a "zene-sarokba". Egy csomó olyan zenéd van amit szeretek. - ültem fel törökülésbe. 
 - Tényleg? 
  Hosszú percekig beszélgettünk, és egy idő után már ő is törökülésben ült előttem. Beszéltünk zenéről, ezen belül a Blackout-ról is. Nate volt az énekes, Shawn pedig vokálozott és gitározott is. Jared dobos, Cory és Zane pedig basszusgitárosok. Még az egyik albumukat is végighallgattuk, nagyon jó zenéjük volt, és egy-kettőt még fel is ismertem. Sokat adták őket a rádiók és a tévék, legfőképp a halálhírük után. 
 Az egyelőre megválaszolatlan kérdéseimet direkt nem tettem fel neki. Majd valamikor később... 
  Körülbelül két óra elteltével már teljesen jól elvoltunk egymással. Bátrabban jött a közelembe, én pedig már kicsit sem féltem tőle vagy a közelségétől. 
 Este 10 előtt valamivel mentem el fürdeni. Kiléptem az ajtón, és el is indultam a fürdő irányáb, aztán visszafordultam. 
 - Öhm... - kezdtem, mire Shawn felnézett, miközben a rajzait szedte össze az ágyról. - Nincsenek cuccaim. 
 - Uhh... tényleg. - vakargatta a fejét. - Várj. 
 Odament a sarokban lévő méretes szekrényhez, és némi keresgélés után kivett belőle egy zöld törölközőt és egy nagy, szürke pulcsit.
 - Fogkefét nem tudok adni, de holnap veszünk neked. Addig vagy nem mosol fogat, vagy mosol a feketével, ami az enyém. Engem nem fog zavarni. - adta a kezembe a cuccokat.
 - Köszi. - vettem el őket mosolyogva, majd újból elindultam a fürdőbe.
 A fürdőszoba volt a következő normálisnak mondható dolog. Mondjuk, a zuhanytálca nem egy egyszerű zuhanytálca volt, hanem inkább valami többfunkciós kádszerűség. Lehetett benne zuhanyozni és fürdeni is, és még ilyen gombok is voltak rajta. Nem mertem megnyomni őket, de el tudtam képzelni amint habfürdőt varázsolnak a vízből, vagy valami ilyesmi.
Bármennyire is tűnt először kicsit bizarrnak, fogat mostam Shawn fogkeféjével és felvettem a pulcsiját. Jó illata volt, és pont eléggé volt nagy rám; mindent takart amit kellett.
 Visszamentem Shawn szobájába. Az ágyon ülve olvasott, amikor beléptem az ajtón. 
Amíg kiment fürdeni, beleolvastam kicsit az ágyon hagyott könyvbe. Valami horror-dolog volt, és pont egy ijesztő részbe olvastam bele, úgyhogy inkább ott hagytam. 
 Nem láttam könyveket a szobában, úgyhogy azt hittem ez az egyetlen könyve. A szekrényajtót nyitva hagyta, úgyhogy az ágy közepén ülve észrevettem, hogy a vállfákon lógó ruhák alatt nem csak összehajtott nadrágok, hanem könyvek is vannak. Nem akartam kutakodni, úgyhogy nem nyúltam hozzájuk, de kicsit meglepett, hogy egy rocker könyvet is olvas. Mondjuk, eldugta őket, gondolom hogy ne rontsák a szoba összképét. 
 Shawn alig tíz perc múlva vissza is jött, egyszerű melegítőgatyában és fekete pizsamapólóban. 
 Elvett egy párnát az ágyán lévők közül, majd az ágy végében lévő vékonyabb takarót is, és ledobta őket a padlóra. 
 - Mit csinálsz? 
 - Ágyazok. Vagyis, padlózok. - mosolygott rám. 
 - Ne! Te alszol itt. - ugrottam elé, miközben rámutattam az ágyra. 
Pár pillanatig meglepődve nézett rám, párnával a kezében.
 - Nem. - nevette el magát. 
 - De. 
 - Figyelj, lány is vagy, meg vendég is vagy. - mondta, majd elgondolkodott. - Vagyis, valami olyasmi. - ráncolta a szemöldökét. - Szóval itt én alszom, te pedig ott alszol. - mutatott először a padlóra és magára, aztán rám és az ágyra. 
 Megráztam a fejemet, és kivettem a kezéből a párnát, majd visszadobtam az ágyra. Elvettem egy másikat, és ledobtam a padlóra. Igen, ennek nem sok értelme volt, de azt hiszem kifejezte a mondanivalómat. 
Pár rövid pillanatig farkasszemet néztünk, majd elnevette magát. 
 Meggyőzhetetlen volt, úgyhogy végül tíz percnyi vita után én az ágyon feküdtem, ő pedig a padlón. 
 Csak azértsem hagytam magam, úgyhogy fogtam a párnámat és a takarót, majd lehelyezkedtem velük az ágy másik oldalán lévő padlóra. 
 - Mit csinálsz? - nézett át az ágy felett Shawn. 
 - Alszom. - vontam meg a vállam. 
 Egy ideig gondolkodott, majd elmosolyodott, megrázta a fejét, és az ágyneműivel együtt felállt. 
 - Hihetetlenül makacs vagy. - mondta fejcsóválva, de mégis mosolyogva. - Alszom az ágyon, ha te sem alszol a padlón. - mondta végül.
A győzelemtől büszkén mosolyogva cuccoltam vissza az ágyra. 
 A lehető legtávolabb, egymásnak háttal aludtunk el.