IV. fejezet

 - Hailey - 
   
 Gyorsan visszatettem a CD-t a többi közé és az ajtó felé fordultam. Shawn lépett be rajta. 
 - Szia. - mondta, miközben becsukta az ajtót. 
Nem válaszoltam, csak bámultam rá. Tényleg ő az. Ő van a lemezborítón, ő szerepel fél éve az újságokban. Eddig hogy nem jöttem rá...? 
 Az ajtó előtt állt szótlanul, akárcsak én, a szoba másik végében.
 Végignéztem rajta alaposabban: menő rocker-cuccokban volt, erős arcvonásai tökéletesen mutattak az ablakon át beszűrődő fényben, barnás-szőke haja pedig szétállt.
 Mondanom kellett volna valamit, de az események túlságosan sokkoltak ahhoz, hogy bátor legyek. Arra vártam hogy ő kezdjen beszélni, ami rövid hallgatás után meg is történt:
 - Ülj le valahova. - mutatott az ágyára és az íróasztal előtti székre. 
 Ismét nem szóltam semmit, de tekintetemet még mindig rajtatartva leültem az ágyra - mivel az közelebb volt hozzám. 
 Pár másodpercig ismét csend lett, majd Shawn lassan elindult az ágy felé. Nem tudom miért, de egy kicsit féltem tőle... Vagy inkább a helyzettől. De mégiscsak meghalt, nem? És most itt van! Itt... Egyáltalán mi az az itt? 
Ahogy lépett párat, kicsit hátrébb húzódtam, mire megállt, és két tenyerét előretartva próbálta jelezni, hogy nem akar rosszat. Vagy, valami ilyesmit.
 Az íróasztalához lépett, kicsit előrébb húzta az előtte lévő széket, és fordítva ült rá; két karját összefonva támaszkodott a háttámlán, az állát pedig a karjára tette.
 - Szóval... - kezdte, majd megköszörülte a torkát, mivel a hangja rekedt volt. - Akkor, most... kérdezz nyugodtan, bármiről. 
Csak most figyeltem meg jobban a hangját. Az biztos, hogy nincs mindenkinek ilyen beszédhangja. Egyszerre volt nyugtató és kedves, de közben férfias is.   
Erőt vettem magamon és megszólaltam: 
 - Oké... Mi ez a hely? 
 - Ez egy... - kezdte, majd kissé összeráncolta a szemöldökét. - Pontosan én sem tudom minek nevezzem... Egy kisebb ország... -szerűség. Itt is vannak városok, terek, ilyesmik. Csak... a víz alatt van. 
 - A víz alatt hol...? 
 - Nem tudom. - vonta meg a vállát. - Valahol... alul. 
 - És... és hogy kerül valaki ide? 
 - Sokan tűnnek el a környéken. A legtöbben megfulladnak, vagy balul sül el a csónakázás, hajózás...lezuhan a repülőgép... - az utolsó szavakat sokkal halkabban mondta ki. 
 - Akkor itt mindenki halott? Meghaltam? - kérdeztem kicsit zaklatott állapotban. 
 - Nem. Jó, vannak akik meghaltak, és most itt élnek, de ez kicsit bonyolult... Itt sokmindent feltaláltak, amit ott fent nem. Tudod, van egy csomó tengeri növény, meg... ilyesmik. A lényeg, hogy itt a holtakat is fel tudják kelteni. Nem minden esetben, de... ez még bonyolultabb. 
 Pár pillanatig mindketten hallgattunk, én pedig gondolkodtam. Ez tényleg bonyolult. Bonyolult és hihetetlen. Még mindig nem voltam biztos benne, hogy nem álmodom. 
 - Te nem haltál meg. - folytatta. - De meghaltál volna. 
 - Ha...? 
Nem válaszolt, úgyhogy újból én szólaltam meg. 
 - Ha nem mentesz meg. - mondtam, mire ismét a szemeimbe nézett. - Ugye...?
Bólintott, majd lehajtotta a fejét. A széktámlától nem láttam az arcát. 
Nem tudtam elképzelni hogy épp' mire gondolhat. Percekig nem szólalt meg egyikünk sem. 
 - Hogyan jöttök le ide? Valami... sellő vagy? - kérdeztem, mire újból rám emelte a tekintetét. 
 - Nem. Csak, valami hasonló. Mármint, nincs olyan halfarkam, csak... - nem tudta befejezni, ugyanis hirtelen kinyílt az ajtó. 
 - Jössz már? - kérdezte fennhangon a szobába belépő, fésületlen fekete hajú srác. 
Azonnal felismertem: ő volt az a fiú, aki a lemezborító közepén állt, grimaszolva, lehunyt szemmel és kinyújtott nyelvvel.
Rajta is menő rocker-ruhák voltak, és szintén egész helyes volt. Sőt, tipikusan tökéletes rockbandafrontember-típus volt. Valami égkék színű dobozos üdítő volt a kezében.  
 - Igen, mindjárt. - válaszolt neki Shawn. 
 - Hahh, már fel is hozod a csajaidat? - nézett felém vigyorogva, felvont szemöldökkel, majd beljebb jött és becsukta maga után az ajtót. 
 - Kimennél? - kérdezte Shawn, tekintetével követve ahogy a fiú az ágyára fekszik, majd belekortyol az italába.
 - Nem. - közölte egyszerűen, majd ismét beleivott az üdítőjébe. - Szóval, te honnan-valósi is vagy? Még nem láttalak errefelé. - nézett rám, miközben ismét inni kezdett. 
 - Santa Monica. - válaszoltam automatikusan, mire az ágyra köpte a szájában lévő italt. 
 - Mi?! - nézett kikerekedett szemekkel először rám, majd Shawn-ra.
 - Nate, nyugi...! - kezdte Shawn, de a srác a szavába vágott:
 - Te lehoztál egy csajt? Ide? Fentről?! Te kimentél?! - állt fel az ágyról teljesen elképedve. 
 - Nem, nem mentem ki! - váltott Shawn is kissé durvább hangnemre. 
 - Akkor ő hogy kerül ide? - mutatott rám mindkét kezével, tekintetével még mindig Shawnt követve, aki szintén felállt.
 - Majdnem meghalt! 
 - És?! Ott kellett volna hagynod! Így járt! 
 - Magadnál vagy? - képedt el most már Shawn is. 
 - Ezt inkább én kérdezhetném tőled. - mondta immár normális hangnemben a Nate nevű srác, majd elindult az ajtó felé. - Játszod itt a hőst már megint. - szólt vissza lesajnálóan a válla fölött, majd egyszerűen leejtette az üres üdítősdobozt a padlóra, és bevágta maga mögött az ajtót. 
 Shawn fél kezével a homlokát fogta, én pedig azon kaptam magam, hogy az ágy mellett állok. Talán észre sem vettem, hogy a rövid veszekedés alatt felpattanhattam ijedtemben.
 - Bocs. - szólalt meg Shawn. - Az ő nevében is. - vette fel az eldobott üdítősdobozt a földről. 
 - Szimpatikus fiú. - mondtam egy halvány mosollyal az arcomon, mire ő is elmosolyodott. 
 - Hát, ő volt Nate. - mutatott az ajtó felé. - Amúgy jó fej, csak... nehezen viseli a külvilággal kapcsolatos témát, vagy, mi... 
 - Semmi baj. Valahol, megértem... 
 Egyre jobban belezavarodtam a dolgokba, hiába kaptam válaszokat. 
 - Ja, amúgy, nem vagy éhes? - kérdezte, miután kidobta az üdítőt az íróasztal melletti kukába. - Csak, mert már körülbelül este hat óra van, és legalább egy napja nem ettél semmit.
 Csak most vettem észre, hogy az voltam. Eddig - érthetően - más dolgok kötöttek le, de hirtelen nagyon éhesnek éreztem magamat. 
 - De, eléggé. 
 - Akkor, öhm, lejöhetnél a többiekhez vacsorázni. - mondta fél kezét a derekán pihentetve, másik kezével pedig mutogatva. - De, ha még nem szeretnél, akkor hozok fel kaját, vagy valami. 
 - Nem kell, köszi. Lemegyek. - mosolyogtam rá, majd elindultam az ajtó irányába. - Persze, csak ha nem baj. - torpantam meg Shawn előtt fél méterrel. 
 - Dehogy baj. - mosolygott.